A középkategóriába tartozó modellt először 1973. május 23-án mutatták be, 1296, illetve 1470 köbcentiméter lökettérfogatú, soros, négyhengeres orrmotorral, két- vagy négyajtós „csapott hátú” karosszériával. Később már csak nagyobb, 1588-2226 köbcentiméteres motorokkal gyártották (az utóbbi volt a GT-változat). Készült ötajtós kombi (Variant), négykerék-hajtású (Syncro) változatban és dízelmotorral is.
Egyes országokban (Például: Japán) a Volkswagen licence alapján Volkswagen Santana néven gyártották. Rudolf Leiding cégelnöknek köszönhető, hogy a Volkswagen felhagyott a léghűtéses motorok fejlesztésével. új szelek fújtak Wolfsburgban, ezt jelezte a friss modell neve is, Passat. A Giorgetto Giugiaro által formatervezett autók az Audi 80 variánsaként mutatkozott be 1973-ban. Két és 4 ajtós ferde hátú illetve Variant kivitelben. Az Auditól főként karosszériában különbözött. Az 5 személyes Passat a Typ 3-as és a Typ 4-es sorozat utódjának tekinthető, benne már vízhűtéses hajtómű dolgozott, kezdetben 5 féle változatban. Az 55 és 60 lóerős 1,3 literesek nyitották a sort, rajtuk kívül 65, a 75 és a 85 lóerős 1,5-ösök közül lehetett választani. Ez utóbbiakhoz 4 fokozatú manuális váltó helyett 3 sebességes automatát is kérhetett a vevő. Az orrmotoros elrendezéshez fronthajtás társult, illetve a világon elsőként a Passatba építettek műanyagból készített üzemanyagtankot. A szimpla kerek fényszórós alapverzión kívül L, S, LS, TS felszereltségekkel készültek a járművek. Az L esztétikai, kényelmi többlet, az S másfél literes motort, a TS pedig dupla, kerek fényszórókat és gumisávos lökhárítókat jelentett. A Variant értékesítése 1974 elején kezdődött. Augusztusban módosítottak a kocsik váltószerkezetén, illetve rövidebbre szabták annak kezelőkarját. 133 ezer eladott példányával, a Variant sikertípussá vált.
1975-ben jelent meg a 4 ajtós ferde hátú modellekben a nagyobb méretű csomagtartófedél és a lehajtható hátsó üléstámla. A vékony kopoltyú eltűnt a C-oszlopokról, a lökhárítók műanyag sarkokat kaptak. Az 1,5-ös motorok helyére 1,6-osok érkeztek.
1976-tól minden modell utasterének első részét 3 pontos biztonsági övekkel és fejtámlákkal szerelték fel. A TS változat helyét a GLS vette át, amely a sportosság helyett a komfortot helyezte előtérbe. Erről tanúskodtak színezett ablakai és a belülről állítható külső visszapillantó tükrei. Bemutatkozott az LX nevű különleges modell, decemberben pedig legördült az egymilliomodik Passat a gyártósorról. Ettől az évtől 1979-ig a brit piacon Audi 80 Estate néven is forgalmazták a Passat Variantot, ezzel mutatva az Audival való szoros rokonságot.
1977 augusztusában frissített típusokat bocsátottak piacra. Ezeket az autókat „Zwischenmodell” azaz „köztes modell” becenévvel is illették, utalva a generációváltás előtti átmeneti jellegre. A mérnökök karosszériába süllyesztett műanyag lökhárítókat terveztek, valamint új sárvédőket, s azokra oldalra hajló indexlámpákat helyeztek. Az orrot rövidítették, a króm szegélyű hűtőmaszkot feketére cserélték. Az alapmodellt is megajándékozták a Passatok legtöbbjén használt széles sávú fényszórókkal. A csomagtérajtó alsó vonalát a lámpák közé vezették, a belső térben pedig átrendezték a műszerfalat. A Variant hátulján csak a lökhárítókat érintette a frissítés.
1978-tól 1,5 l-es, 50 lóerős dízelmotorral árulták a Passatot; átlagfogyasztása 7,5 l/100 km.
1979-ben csatlakozott társaihoz az 1,6 literes, 110 lóerős. befecskendezős motorral hajtott Passat GLI, amely műszaki jellemzőiben a 8,2-ről 9,5-re emelt sűrítési viszony, külsején pedig a csomagtartófedél hátsó spoilere és az eltérő ablaktörlők hirdették a különbséget. A keményebb futóművekkel, nagyobb fékekkel felszerelt GLI-nek létezett Variant kivitele is, ez azonban nem viselt hátsó spoilert.
1979-ben alapfelszereléssé minősültek a hátsó biztonsági övek, ugyanoda extraként fejtámaszokat is kérhetett a tulajdonos. a következő évben elkészült a 2 milliomodik Passat, sőt előlépett az új LX modell, mely már a közelgő váltást jelezte. Az első nemzedék autóiból 2,6 millió darab készült.
tovább